Ha a puska mögött földön fekvő, mindenféle kütyüvel körülvett lövészt látunk a lőtéren, akkor szinte biztos, hogy precíziós sporttárs fekszik a fűben. Ha rangjelzés van a vállán, akkor mesterlövész, ha piros „lőkiképző” feliratú sapka van a fején, akkor a legendás Simonyi Ottó. Van-e a fegyvertartók között, aki ne hallott volna Simonyi Ottó többszörös világbajnokról, minden fegyverek virtuózáról. Amennyiben a kedves olvasó internetközelben van, üsse be a google-ba, hogy Simonyi Ottó, töltse le a videókat és hüledezzen, mert én nem tudom, hogyan lehet ilyen jól lőni! Most viszont térjünk vissza az eredeti témánkra: A cél az, hogy nagy távolságra a lehető legpontosabb lövéseket adjuk le fekve - esetleg térdelve, ülve -, miközben a fegyver többnyire csak az előagynál van feltámasztva. Azért csak többnyire, mert néha megengedett, hogy hátul a tust is megtámasszuk. A nagy távolság persze relatív fogalom.
Magyarországon általában 100 és 450 méter közötti versenyszámok vannak. Ennek elsődleges oka, hogy a versenyeknek otthont adó nagytétényi lőtér 450 méter hosszú. Európában sem jellemzőek a 800-1000 méteres versenyek, a tengeren túl már gyakrabban előfordulnak. (Igaz, nemrég Hajdúhadházán újra megrendezésre került egy 850 méteres verseny) Az a sajátos helyzet alakult ki, hogy ennek a lövészeti módnak nincs egységes elnevezése. Ahány verseny, annyi név. Angolszász területen gyűjtőnévként az IPSC után Practical Long Range Rifle Shootingnak szokták nevezni. Ezt magyarul talán dinamikus hosszú távú puskalövészetnek lehetne fordítani. Ezen belül van a precíziós lövészet, amikor többnyire papírcélokra fix távolságról adnak le lövéseket. Van a taktikai lövészet, ahol sokszor mozgó célokra, gyakran hosszú gyaloglás után, nagy szintkülönbségekkel, hegyről völgybe is lőnek. Végül nagyon népszerűek a mesterlövész (sniper) -versenyek. Ezek a főleg hivatásos versenyzőknek szervezett események két-három naposak is lehetnek. Nemcsak a lövészképességeket teszik próbára, hanem a versenyző csapatok állóképességét, az álcázás tudományában szerzett ismereteit és a megfigyelőképességét is. Nálunk egyelőre a precíziós versenyszámok uralják a megmérettetések többségét. Abban, hogy hazánkban ez a nagyszerű sportág egyáltalán létezik, nagy szerepe van Varga Károly r. alezredesnek, olimpiai lövészbajnoknak, akit tevékenységéért külön köszönet illet.
