Tactical Center

   A távolságmérő elengedhetetlen kelléke a hosszú távú lövészetnek. Ahhoz, hogy a ballisztikai táblázatunkat használni tudjuk, tudnunk kell, hogy milyen távolságra vagyunk a céltól. A távolságmérő kiválasztásánál csak a pénztárcánkra hagyatkozhatunk. Ha van rá pénzünk, vegyük meg a legdrágábbat, mert az a legjobb. Ha nincs, akkor kezdődik a fejtörés. Egyrészt, ha olyan lőteret használunk, ahol pontosan ki vannak mérve a távolságok, akkor egy darabig még el is versenyezgethetünk távolságmérő nélkül. A baj, hogy a lőtereken a legritkább esetben vannak a távolságok pontosan kijelölve, és 5 méter bizony nagyon sokat jelenthet.

   A távcsövünk talán legfontosabb tulajdonsága, hogy megbízható legyen. Azaz egy kattintásra mindig ugyanakkorát állítson, ne rázódjon szét, ne állítson „falsot” a szélső tartományokban, ne párásodjon, ne korrodáljon, tűrje a hideget és a meleget, de főleg a lövést. És végül célszerű, ha tisztán látjuk a célt, azaz jó minőségű és megfelelő méretű lencsékkel legyen felszerelve. A fenti követelményeknek sajnos csak a felső kategóriájú távcsövek tesznek eleget. Jelesül:

Leupold Mark 4 

   A távcső legalább annyiba kerül, mint maga a puska. Amikor az interneten megláttam a nagyobbnál nagyobb felbontású, strapabírónak reklámozott távcsöveket, csak nevettem a fenti kijelentésen. Mit nekem a több ezer dolláros távcső, én 100 ezer forintért ugyanolyan jót veszek. Kezdetben, mivel fogalmam sem volt, hogy milyen egy jó távcső, még örültem is, hogy ilyen olcsón megúsztam. Aztán jött a sírás. 250 méter felett nem lehet kitisztázni a képet, nem egyenletes a tornyok mozgása, néha többet, néha kevesebbet állít egy kattintással. És én még szerencsés vagyok, mert ha nem is százszázalékosan, de működik a távcsövem. A pechesebbeknek teljesen tönkrement a mechanika, széthullott a szálkereszt, bepárásodott a lencse. Szóval azt akarom mondani, hogy ne dőljünk be az első kereskedőnek.

A másik súlyos kérdés, hogy milyen kaliberű puskát vegyünk. Az elsődleges szempontunk a pontosság. Ezt több összetevő befolyásolja. Először is a lövedék formája. A repülési képességet egy objektív számadattal, a ballisztikai koefficienssel (BC) mérik. Ezt minden lövedéknél megadja a gyártó: minél magasabb, annál jobb. A másik fontos tényező a kezdősebesség. Itt már bajban vagyunk, hiszen ez nemcsak a töltet mennyiségétől, hanem a cső hosszától, a hőmérséklettől is függ. Ennek ellenére, ha tudjuk, hogy akár 1000 méterig is szeretnénk pontot lőni, akkor célszerű összehasonlítani különböző kaliberek adatait. Kiderül, hogy nem minden kaliber alkalmas hosszú távú lövések leadására. Második szempontunk, hogy a lőszer mennyire viseli meg a csövet. Nyilván minél nagyobb a lőszer energiája, amit Joule-ban adnak meg, annál jobban koptatja a csövet. Az sem mindegy, hogy mennyiért lövöldözünk. Fontos szempont lehet, hogy csak versenyzünk, vagy esetleg vadászunk is a puskával. Ezek a szempontok összeegyeztethetetlenek, így mindenképpen valamilyen középutat célszerű választani. 

1. Az agyazás cseréje a legegyszerűbb. A sátorvasat rögzítő két csavar kilazítása után az egész agyazás leszedhető. Az interneten keresztül számtalan különböző agyazást rendelhetünk, de Magyarországon is van olyan puskaműves, aki néhány tízezer forintért kiváló minőségű versenytust készít. 
Lássuk a legismertebb rendelhető agyazásokat: A Mcmillan család által készített alumínium agyazású polimer tokok minden igényt kielégítenek. A H-S precision agyazások is nagyszerűek. Nemrég a Bell and Carlson cég is elkészítette a maga tactical/varmint megnevezésű agyazását, ami lényegesn olcsóbban beszerezhető, mint az előzőek, igaz, meglehetősen sokat kell a szállításra várni. Fontos, hogy állítható tustalpú és pofadékú modellt válasszunk. Az Accuracy International nevű angol cég nemcsak a világ egyik legmegbízhatóbb és nem mellékesen legpontosabb katonai mesterlövészpuskáját készíti, hanem kiváló minőségű Remington 700-as agyazást is. A fenti agyazások 500-1000 dollár kiadást jelentenek. Aki olcsóbban akarja megúszni és egy puritánabb, de igazi katonai mesterlövészagyazást akar, annak a choate amerikai cég SzVD ihletésű típusát ajánlom. Én más – most már láthatóan nehezebb - utat választottam. A 700 P modell polimer tusát kezdtem házilag tuningolni. Online áruházból rendeltem egy - kiváló sportlövész -, David Tubb által kifejlesztett, minden irányban állítható alumínium tustalpat. Itt az elsődleges nehézséget az jelentette, hogy a H-S precision márkájú agyazásról le kellett tépni az eredeti tustalpat. Ezután a barbarizmusra könnyen rávehető barátommal fúrógéppel, reszelőkkel és kalapáccsal estünk az amerikai ipar ezen kiváló termékének. A félórás küzdelem egy jókora, de szabálytalan lyukat eredményezett az agyazáson, amibe az új tustalp vezető rudazatát nagy nehezen betuszkoltuk. Az állítható pofadékot meglehetősen primitív módszerrel sikerült helyettesíteni. Gumírozott anyag szorít méretre vágott polifoamdarabokat a tusára. Így egész stabil és megfelelő magasságú pofadékot kaptam. Ezt az utat senkinek sem ajánlom. Sokkal jobb felkeresni egy fegyvermestert, aki tud tusakészítőt ajánlani. Valószínűleg 100 ezer forint környékén kiváló minőségű agyazáshoz juthatunk. Vagy érdemes rendelni egy kész agyazást az interneten keresztül.

A fegyver kiválasztásánál célszerű a következő szempontokat figyelembe venni.
A megbízhatóság és a pontosság megkívánja, hogy forgó-tolózáras - esetleg egyenes húzású - reteszelésű fegyvert válasszunk.

   Ha a puska mögött földön fekvő, mindenféle kütyüvel körülvett lövészt látunk a lőtéren, akkor szinte biztos, hogy precíziós sporttárs fekszik a fűben. Ha rangjelzés van a vállán, akkor mesterlövész, ha piros „lőkiképző” feliratú sapka van a fején, akkor a legendás Simonyi Ottó. Van-e a fegyvertartók között, aki ne hallott volna Simonyi Ottó többszörös világbajnokról, minden fegyverek virtuózáról. Amennyiben a kedves olvasó internetközelben van, üsse be a google-ba, hogy Simonyi Ottó, töltse le a videókat és hüledezzen, mert én nem tudom, hogyan lehet ilyen jól lőni! Most viszont térjünk vissza az eredeti témánkra: A cél az, hogy nagy távolságra a le­hető legpontosabb lövéseket ad­juk le fekve - esetleg tér­del­ve, ülve -, miközben a fegyver több­nyire csak az előagynál van feltámasztva. Azért csak több­nyi­re, mert néha megengedett, hogy hátul a tust is meg­tá­mas­szuk. A nagy távolság persze re­latív fogalom.