A távcső legalább annyiba kerül, mint maga a puska. Amikor az interneten megláttam a nagyobbnál nagyobb felbontású, strapabírónak reklámozott távcsöveket, csak nevettem a fenti kijelentésen. Mit nekem a több ezer dolláros távcső, én 100 ezer forintért ugyanolyan jót veszek. Kezdetben, mivel fogalmam sem volt, hogy milyen egy jó távcső, még örültem is, hogy ilyen olcsón megúsztam. Aztán jött a sírás. 250 méter felett nem lehet kitisztázni a képet, nem egyenletes a tornyok mozgása, néha többet, néha kevesebbet állít egy kattintással. És én még szerencsés vagyok, mert ha nem is százszázalékosan, de működik a távcsövem. A pechesebbeknek teljesen tönkrement a mechanika, széthullott a szálkereszt, bepárásodott a lencse. Szóval azt akarom mondani, hogy ne dőljünk be az első kereskedőnek.
Nézzük a távcsőválasztás szempontjait:
Nagyítás: Először is fix vagy állítható nagyítású (variábel) távcsövet vegyünk? Ha versenyezni akarunk, akkor célszerű variábelt venni. Ugyan elvileg egy fix, tízszeres nagyítású távcsővel is lehet jót lőni - a kedves barátom egy minősítő versenyen kezdőként (a max 100-ból) 94 köregységet produkált a Leupold VX-III-as fix, tízszeres nagyítású távcsövével - de vannak olyan versenyszámok, ahol ezen a nagyításon már egyszerűen kivehetetlen a cél.
Mi tehát a jó nagyítású távcső? Ez nagyban versenyfüggő. A magyarországi versenyeken elmondhatjuk, hogy minél nagyobb nagyítású a távcsövűnk, annál jobb. De ez azért nem minden versenyre igaz. Azoknál a versenyszámoknál, ahol ülve vagy térdelve kell lőni, ahol mozgó vagy több különböző távolságú célra kell lőni, vagy kis távolságokra is szerveznek versenyszámokat, azoknál bizony nagyon fontos, hogy a legkisebb nagyításunk legfeljebb tízszeres, de inkább az alatti legyen. Egy amerikai szakíró a 3-18x nagyítást javasolja. Az itthoni tapasztalatok ezt nem támasztják teljesen alá, célszerűbbnek tűnik a 8-25x tartományt választani, sőt többen a 12-42x-re esküsznek.
Parallaxis: a misztikus hangzású parallaxis állítási lehetőség, valójában a fényképészek és operatőrök által közismert fokuszálást jelenti. Majdnem. A lényege a parallaxishibának az, hogy mivel a távcső egy több lencséből álló rendszer és a szálkereszt nem azon a lencsén van, mint amelyiken a szemünk által érzékelt kép keletkezik, ezért ha a kép nem teljesen éles és a szemünk közepe nem a távcső központi tengelyének közepén van, akkor a szálkereszt közepe valójában nem oda mutat, mint ahogy azt mi látjuk. Magyarán mellélövünk. Egy vadásztávcsőnél ennek nincs különösebb jelentősége, mert a gyár az élességet beállítja mondjuk 150 méterre. Száz méteren belül a parallaxishiba olyan elenyésző, hogy érdemben nem befolyásolja a találatot. Viszont 300 méter felett már komoly eltérést okozhat. És mi szeretnénk így is pontosan lőni. Tehát olyan távcsövet vegyünk, amelyen van parallaxisállítási lehetőség, más néven fókuszállító. Ennek két megoldása ismert. Vagy a teleobjektíveknél bevált, az első lencsénél található fókuszálógyűrűt alkalmazzák, vagy pedig a távcsövön kialakítanak egy harmadik tornyot, az oldalállító toronnyal átellenben, és ott állíthatjuk az élességet. Az utóbbi praktikusabb, hiszen nem kell nyújtózkodni a távcső elejéig.
A tornyok. A tornyok a találati pont magasság- és oldalállítását teszik lehetővé. Itt az elsődleges szempont, hogy mennyire finom állításra van szükségünk. A kattintások mértékegységére alapvetően két egységet használnak. Vagy szögpercben - angolul Minute of Angle (MOA) - vagy milliradiánban határozzák meg az állítás mértékegységét. Mit jelent ez a gyakorlatban? Egy MOA száz méteren 2,9 cm. Persze nem pontosan ennyi, van néhány tizedmilliméter eltérés, de a gyakorlatban ennek nincs jelentősége. A távcsövünk egy kattintásra ennek legalább a negyedét állítsa! 1/4-ed MOA ezek szerint 0,72 centiméter körül van. A képet árnyalja egy kicsit, hogy valami okos amerikai kitalálta: a valós szögperc helyett alkalmazzák az amerikai mértékegységekhez közelebb álló lövészszögpercet, a Shooter szó után S-MOA-nak rövidített mértékegységet. Ez 100 yardon egy hüvelyket, 2,54 cm-t jelent. A ballisztikai programokban a valós szögpercet a True szó után T-MOA-nak nevezték el. Győződjünk meg, hogy a gyártó melyik MOA-t használja. A másik lehetőség az európai embernek lényegesen egyszerűbb. Egy milliradián 100 méteren tíz centi. A 1/10 mil feliratú tornyok tehát nagyjából egy centit állítanak száz méteren. Ennek megfelelően 200-on kettőt, 300-on hármat és így tovább. Bár milliradiánnal egyszerűbb számolni, ráadásul a távolságmérős szálkeresztek többsége, pl. a Mil-dot is ezt használja, mégis a MOA az elterjedtebb. Alapvetően szimpatikusabb a milliradián, de a MOA-s tornyokat is hamar meg lehet szokni. Nagyon fontos, hogy a torony nullázható legyen. Ez azt jelenti, hogy egy kis csavar segítségével kilazíthatjuk a torony tetején lévő állítógombot, így miután belőttük a puskánkat - mondjuk száz méterre - a kupakon a nulla jelzést beállíthatjuk a százméteres állításunkra. Már egész rövid versenyzés után is sokat segít, ha nem tévedünk el a különböző beállítások között. Hiába gondoljuk, hogy megjegyeztük a belövési értékünket, a biztos a nullázás. Ráadásul így sokkal könnyebb a megfelelő számú kattintást kimérni. Lehetőleg olyan távcsövet vegyünk, amelyen jó nagy, könnyen állítható tornyok vannak. Az ún. Benchrest, vagy varmint távcsövek „kupakos” tornyaival sokat lehet vesződni.
Szálkereszt. Célszerű távolságbecslős szálkeresztet választani. Én mondjuk még soha nem mértem ki lőtávolságot a szálkereszttel, de elvileg létezhet ilyen feladat. A legelterjedtebb az ún. Mil-dot. Az ezen látható pontok közötti távolság 1 milliradián, azaz száz méteren 10 centi. A Horus optics nevezetű amerikai cég egészen elképesztő milliradián-alapú szálkereszteket képes készíteni, amelyekkel célpontáthelyezéssel, akár 1000 méterig is egész pontosan lehet lőni. A másik igen jó szálkereszt a Nightforce cég által kifejlesztett NP1-RR jelzésű. Ez azért jó, mert a Nightforce távcsövek túlnyomó többségét 1/4-ed szögpercenként lehet állítani és a szálkereszt mérőpontjai is szögpercben vannak megadva. Így nem kell örökösen átszámolni a mért értéket milliradiánról szögpercre és vissza. Tehát milliradián-állítású távcsőhöz milliradián-mértékű szálkeresztet, szögperc állítású távcsőhöz pedig szögpercmértékű szálkeresztet érdemes venni. A szálkereszt két helyen helyezhető el a távcsőben. Vagy a nagyítólencse előtt, ekkor a nagyítással egyenes arányban nagyobbodik a szálkereszt is. Vagy a nagyítólencse mögött, ekkor a nagyítástól függetlenül a szálkereszt mérete változatlan (értelemszerűen ez variábel távcsöveknél érdekes.) Az előbbi elhelyezés előnye, hogy akármilyen nagyításon vagyunk, mindig tudjuk használni a szálkereszt távolságbecslő funkcióját. Ennek különösen nagy jelentősége van mozgó célok, vagy különböző távolságokon gyorsan felbukkanó célok esetén. Hiszen az előtartást, vagy a célpontáthelyezést csak így tudjuk pontosan végrehajtani. Egyetlen hátránya, hogy a szálkereszt vastagszik a nagyítással arányosan, így a célból is többet takar ki.
folyt.köv.
