1. Az agyazás cseréje a legegyszerűbb. A sátorvasat rögzítő két csavar kilazítása után az egész agyazás leszedhető. Az interneten keresztül számtalan különböző agyazást rendelhetünk, de Magyarországon is van olyan puskaműves, aki néhány tízezer forintért kiváló minőségű versenytust készít.
Lássuk a legismertebb rendelhető agyazásokat: 
A Mcmillan család által készített alumínium agyazású polimer tokok minden igényt kielégítenek. A H-S precision agyazások is nagyszerűek. Nemrég a Bell and Carlson cég is elkészítette a maga tactical/varmint megnevezésű agyazását, ami lényegesn olcsóbban beszerezhető, mint az előzőek, igaz, meglehetősen sokat kell a szállításra várni. Fontos, hogy állítható tustalpú és pofadékú modellt válasszunk. Az Accuracy International nevű angol cég nemcsak a világ egyik legmegbízhatóbb és nem mellékesen legpontosabb katonai mesterlövészpuskáját készíti, hanem kiváló minőségű Remington 700-as agyazást is. A fenti agyazások 500-1000 dollár kiadást jelentenek. Aki olcsóbban akarja megúszni és egy puritánabb, de igazi katonai mesterlövészagyazást akar, annak a choate amerikai cég SzVD ihletésű típusát ajánlom. 
Én más – most már láthatóan nehezebb - utat választottam. A 700 P modell polimer tusát kezdtem házilag tuningolni. Online áruházból rendeltem egy - kiváló sportlövész -, David Tubb által kifejlesztett, minden irányban állítható alumínium tustalpat. Itt az elsődleges nehézséget az jelentette, hogy a H-S precision márkájú agyazásról le kellett tépni az eredeti tustalpat. Ezután a barbarizmusra könnyen rávehető barátommal fúrógéppel, reszelőkkel és kalapáccsal estünk az amerikai ipar ezen kiváló termékének. A félórás küzdelem egy jókora, de szabálytalan lyukat eredményezett az agyazáson, amibe az új tustalp vezető rudazatát nagy nehezen betuszkoltuk. Az állítható pofadékot meglehetősen primitív módszerrel sikerült helyettesíteni. Gumírozott anyag szorít méretre vágott polifoamdarabokat a tusára. Így egész stabil és megfelelő magasságú pofadékot kaptam. Ezt az utat senkinek sem ajánlom. Sokkal jobb felkeresni egy fegyvermestert, aki tud tusakészítőt ajánlani. Valószínűleg 100 ezer forint környékén kiváló minőségű agyazáshoz juthatunk. Vagy érdemes rendelni egy kész agyazást az interneten keresztül.
2. A Remington 700-as modellnél a gyári sütés elvileg nem állítható, gyakorlatilag igen. Az állítást mindenképpen fegyvermester segítségével végezzük el. A magától, vagy ütésre elcsettenő fegyver életveszélyes. A német Anschütz cég - amely kiváló sportfegyvereiről ismert -, gyárt külön sütést is, melyet néhány száz eurós áron beszerezhetünk. Beszerelését bízzuk fegyvermesterre. A fentebb említett gyári fegyverek mindegyike állítható erejű sütéssel rendelkezik. Amúgy a legtöbb ismert fegyvermárkához rendelhetünk versenysütést. Én a Jewell cég sütését használom nagy megelégedettséggel.
3. Mindenekfelett a cső. A pontos lövés alapja a megfelelő minőségű cső. A felsorolt gyári modellek csöve több mint kiváló. Ha tuningolásra adtuk a fejünket, akkor a legfontosabb név, amivel találkozhatunk: Lothar Walteré. A Lothar Walter-csövek a világon mindenhol elismerő hümmögésre késztetik a sportlövőket. Magyarországon is beszerezhetőek, beszerelésüket viszont csak fegyvermester végezheti, szerzésük - mint minden más cserecső esetén -engedélyhez kötött. Az említett Remington modellek csövei is nagyon jók. Az első pár évben bizonyosan megfelelnek. Külön említést kell tenni a Remington által gyártott, de az amerikai hadseregnél M-24-es néven rendszeresített modellről. Nekem még nem volt hozzá szerencsém, de a csövéről ódákat zengenek. Igaz, az M-24-es a legdrágább precíziós/mesterlövész fegyverek közé tartozik. A Remingtonokról - leszámítva az M-24-est - meg kell jegyezni, hogy tömegtermékek. A cső minősége kiváló, ugyanez a laminált fa agyazásról nem mondható el. Az előagy belseje kriminális kidolgozású, ráadásul az enyém hozzáért a csőhöz. Így, ha valaki a Remingtont választja, ne rajtam kérje számon a kidolgozás pontatlanságait. Jó puskák, de tuning nélkül meg sem közelítik a legjobbakat. A csőhossz kérdése is fontos. A tapasztalatok szerint a 26 collos csővel már kiváló eredményeket lehet produkálni, de végül itt is igaz, hogy minél hosszabb, annál jobb. Az más kérdés, hogy találunk-e hozzá megfelelő hordtáskát.
4. Csőszájfék, hangtompító. Kis hazánk szigorkodó fegyvertörvénye kategorikusan tiltja a hangtompító megszerzését és használatát. Ez beleillik a fegyverekkel kapcsolatos általános jogalkotói paranoiába, de szögezzük le, semmi értelme sincs. Finnországban, Angliában, vagy az Egyesült Államokban évtizedek óta használható hangtompító és azonkívül, hogy kevesebb a süket lőtéri alkalmazott, még senkinek semmi baja sem történt. A lövészcsapat tagjai közötti kommunikációt is megkönnyíti a kisebb lövészaj, ráadásul a bérgyilkos nem a bejelentett sportpuskájával fogja végrehajtani küldetését. De nincs mit tenni, a hangtompító sajnos tilos.
A csőszájfék viszont nem. A kompenzátorként is emlegetett eszköz több funkciót is ellát. A lövedék mögött feltorlódó gázok, amikor elhagyják a cső végét (csőszájat), akkor beleütköznek a csőszájfék furataiba, így előrerántják a fegyvert. A lőszer energiája a lövész felé taszítja a puskát, a csőszájfék pedig ezzel ellentétes erőt keletkeztet, azaz csökken a fegyver hátrarúgása. Ráadásul ezek a gázok felfelé is terelhetőek, így a felfelé ható erőket is kiegyenlíti, azaz kompenzálja. További funkciója, hogy baromi jól néz ki. Ha csőszájféket szeretnénk a fegyverre, akkor még nemzeti büszkeség is elöntheti szívünket, mert az egyik legjobb kompenzátor magyar fejlesztés. Kotroczó László nevéhez fűződik, aki saját találmányát hihetetlen precizitással szereli fel. A művelet meglehetősen kényes, hiszen menetet kell vágni a csőre. Kotroczó amúgy mindent hasonló színvonalon csinál, így ne csodálkozzunk, ha több hónapot kell várni egy-egy „beavatkozására”.
5. Villaállvány (bi-pod), belövőállvány, párnácskák.
A villaállványok széles választékát találhatjuk az interneten. A legnépszerűbbek talán a Harris cég termékei. Ismert márka a Versapod is. Az újabb fejlesztésű állványok nem alulról támasztják az előagyat, hanem az állvány legfelső két pontja a cső felett van, így az előagy lényegében lóg az állványon. Állítólag így kevésbé rúgja el magát a fegyver. Valójában bi-podról nem is olyan egyszerű lőni. Egyrészt kemény talajon az állvány lábaira felhúzott kis gumitalpak nem nyelik el teljesen a lövés erejét, így az egész puska „elpattan” a földtől. Másrészt az elrúgás mértéke attól függ, hogy mennyire feküdtünk rá a puskára. A bi-podról igazán jól lövők nagyjából mindig azonos erővel nyomják előre a puskát. A villaállványt általában a hordszíj csatlakoztatására kitalált „szemre” lehet felszerelni. Néhány másodperc alatt tehetjük fel és le. A bi-pod nagy előnye a többi támasztással szemben, hogy rögtön elérhető, így időt spórolhatunk meg. Persze ennek igazán csak taktikai versenyeknél van jelentősége.
Ha kompromisszum nélküli pontosságra megyünk, akkor kénytelenek leszünk magunkkal cipelni egy, az előagyat feltámasztó belövőállványt. Nem a teljes - angolul benchrest - állványra kell gondolni, az egy másik sportág. A legnagyobb pontosságot és állítási lehetőséget ezzel érjük el.
A legolcsóbb megoldás, ha veszünk vagy csinálunk magunknak kis lövészpárnácskákat. A gyakorló ujját levágjuk, megtöltjük rizzsel, a száját elkötjük, és már kész is. Persze ennél azért igényesebb megoldásokat is lehet látni szép számmal.
