A fegyver kiválasztásánál célszerű a következő szempontokat figyelembe venni.
A megbízhatóság és a pontosság megkívánja, hogy forgó-tolózáras - esetleg egyenes húzású - reteszelésű fegyvert válasszunk.
1. A cső alkalmas kell legyen állandóan, azaz minden körülmény között egy szögperc alatti szóráskép produkálására. Ez azt jelenti, hogy száz méteren belül 5 lövést egy három centi átmérőjű körbe kell tudnunk elhelyezni. Ez az alap. Ahhoz, hogy eredményesen versenyezzünk, ez a kör már másfél centire szűkül. De nem csak az öt lövéssel jól bemelegített cső kell hogy ilyen minőségű legyen. A harmincadik lövés után forróra lőtt cső szórásképe sem lehet ennél nagyobb. Ehhez a fegyverünket Match, Palma vagy Heavy jelzésű versenycsővel kell felszerelni.
2. Jó, ha a sütés ereje, nyúlása állítható. Az ideális érték megtalálása a lövész kezétől is függ, de általában igaz, hogy minél könnyebb, annál jobb. Természetesen a biztonságos tartományon belül: azaz a fegyver ütésre vagy magától nem sülhet el. Bizonyos versenyeknél viszont előírják a legkisebb sütéserőt, amit általában 1500 grammban határoznak meg.
3. Fontos, hogy a fegyver agyazása megfeleljen testi adottságainknak, ezért az agyazás vagy személyre szabottan készül, vagy olyan gyári agyazást választunk, aminek legalább a pofadékmagassága, a tustalpmagassága és hosszúsága állítható. A pofadék pontos beállítása segít, hogy az arccsontunkat mindig ugyanarra a pontra helyezzük. Így a céltávcső és a célzó szem viszonya állandó. A tustalp magasságállítása egyrészt azért fontos, hogy a lövész kényelmesen, izomfeszültség nélkül tudjon célozni, másrészt a megfelelő tustalpmagasság beállításánál a cső egy tengelyen van azzal a ponttal, ahol a puska a vállunkkal találkozik. Így a lövésnél a felfelé ható és „csavaró” erő a lehető legkisebb, ráadásul a puska és a lövész viszonya állandó. A tustalp hosszanti állítása segíti a kezek megfelelő elhelyezését és csökkenti a pontatlanságot okozó izomfeszültség kialakulásának esélyét.
